Árnyék-babák

Sorompóváltás. Az ősz elindult.
Egyik fülkében ott ülök én is.
Képzeletben most húgom, ülj mellém,
utazzunk egyet még csakazértis.

Nézzünk ablakból tájfelsorolást,
ahogy rézszínbe érik be a száj,
a körtefényű napváltakozást,
amint élednek új árnyékbabák.

Télbe haladunk. Megszületsz újra,
nem leszel velem, tudom legbelül,
akkor majd köd lepi a májat
és a szív megtanul hóemberül.

2 Comentários

Bakos Erika versei írta...

Minden versed szeretem.
Jó, hogy vagy.
Ölellek.

M. Karácsonyi Bea írta...

És milyen jó, hogy Te is vagy, amióta csak elkezdtem írni.

Megjegyzés küldése