❝

Paradoxon (régi versem)


Hallgatlak, mintha mellettem zenélnél,
lejárt időnk most a télbe fordul át,
amikor lelkemmel már egybekelnél,
a szél viszi messze a dögcédulát.
Itt vagy velem, én élőnek látlak,
te holtnak hiszel túl a Sztüx folyón,
te mindig érkezel, én mindig várlak,
sosem érhetünk össze a földgolyón.

— M. Karácsonyi Bea

Comente

Megjegyzés küldése

Subscribe to: Megjegyzések küldése (Atom)