2.
S elroppant háttal, szakadt filmszalagok
között, kópiákat dobálok most szerteszét,
alakok, formák, ízek szerint. Eszét
vesztett nő, nem rendez többé semmit.
Ez itt a tangám, elküldöm neked -
áthúzva a karikagyűrűn, tedd majd
a zsebedbe. Senki sem tenne meg érted ennyit.
Ezer nap telik el és én várlak. Bújócskát
játszik velem az idő, vágatlan snittek
között, a siető semmi-pillanat már vak.
Életünk filmjén kávézacc-foltos árnyak.
3.
S nézd, az ember nem adja fel, ahogy sosem
hiszi el komolyan, hogy ő is meghal. Még
nincs olyan nagy tél, de nem is hagy el,
tereidből most törj ki hozzám.
Sterilizálj megromlást friss kávégőzzel,
ahogyan egyes halak ívnak ősszel,
úgy gyere. Akadj fenn a térközök horgán.
Apró ujjaimmal veszlek majd magamhoz,
ezer év után leszel itt nálam.
Ahogy megérintesz majd, jég hagyja el vállam,
s olvadunk vissza a szent fogadalomhoz.
Comente
Megjegyzés küldése